Kína
A masszázs története valószínűleg egyidős az emberiséggel. A legrégebbi írásos emlékek a masszázs gyógyításra való használatáról az ókori Kínából származnak. Kezét az ember ösztönösen is használja fájdalma enyhítésére; ha ütést, görcsöt kap, önkéntelenül kap a fájó testrész felé, hogy azt védje, dörzsölje, nyomkodja, masszírozza. A kínaiak úgy vélik, hogy a masszázs nemcsak a fájdalom enyhítésére és nemcsak mozgásszervi problémák kezelésére, hanem belső szervi betegségek enyhítésére is alkalmas.
Egyiptom
Papirusztekercsek, más feliratok és festmények is tanúsítják, hogy az ókori egyiptomiak a betegségek és sebek gyógyítására is alkalmazták. A masszázs első leírását egy ie. 2700 táján keletkezett könyvben találhatjuk. A kelet más ősi népei, az asszírok, babilóniaiak, médek és a perzsák gyógykezelésként alkalmazták a masszázst, főleg a sebesült katonák gyógyítására. San Herib asszír király udvarából származó alabástrom relief is masszázs manipulációt ábrázol.
Hazánkban Mátyás király udvarában ún. dögönyözők végeztek masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat. A török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, és vele együtt a masszázs gyakorlata is. A fürdőmesterek folytatták tovább művelését, majd a pozitív német – osztrák behatásra nálunk is tudományos szintre emelték e kezelési módszert. Csupán a rossz gazdálkodás az oka annak, hogy gyógyvizeink által nem vagyunk a világban “fürdő nagyhatalom”.